Sötét magány

Egy vers az első (furcsa) korszakomból. 

Falakat húztam magam köré
A véletlen műveként
Egy elhagyatott mezőn.
Ó, nincs levegőm,
Kiáltani lehetetlen,
Segítséget kérni,
Ó, nem lehet.
Hisz’ körülöttem senki,
Senki, aki hallana.
Sötét falak között élek,
Mélyén az erdőnek.
Távol mindentől…
Távol az élettől…