Tied a világ!
Házibuli a Vízi Színházban
Ötven éves jubileum,
húsz felejthetetlen Illés-sláger, hat remek színész, és egy nagyon különleges
lakásavató buli. Ezek a számok jellemzik a Tied a világ!- című zenés
társasjátékot, amelyet az Illés együttes megalakulásának ötvenedik évfordulója
és a 2014-es beat-ünnep alkalmából állított színpadra a budapesti Játéktér, a
Békéscsabai Jókai Színház és a Zikkurat Színpadi Ügynökség. Az előadást július
25-én és 26-án láthatta a Szarvasi Vízi Színház közönsége.
A helyszín egy dugába dőlt lakásavató buli, amelynek
meghívóit a házigazda (Gulyás Attila) elfelejtette szétküldeni. Így csak három
közeli jóbarát, Palcsi (Feke Pál), Atesz (Serbán Attila), és Tomi (Vastag
Tamás) jött el. Buli és csajok hiányában ők is hamar lelépnek, ám ekkor Gulyás
Attila elgondolkodik, „mi lett volna, ha…” , és csodálkozva veszi észre, hogy
ezen az éjszakán minden kívánsága teljesül. A srácok visszajönnek, Attila pedig
úgy tudja irányítani az embereket, mintha csak bábuk lennének, rengeteg komikus
pillanatot okozva ezzel.
A színészek saját magukat, vagy inkább saját maguk
karikatúráját alakítják. Feke Pál úgy viselkedik, mintha egy nagyra nőtt óvodás
és Micimackó keveréke lenne. Szándékosan katasztrofális tánctudása láttára a
nézők többségének, de még a zenekar tagjainak is potyogtak a könnyei a
nevetéstől. Nem kevésbé volt vicces az igyekezete, hogy „rárepüljön” a – sajnos
nem extra sajtos- családi pizzára és kiszállítójára, a szerepe szerint kezdő
énekes Gubik Petrára. Serbán Attilát felkapott és önelégült, de szerethető
musicalszínészként láthatjuk, Vastag Tamás ugyanaz a kedves fiatal énekes,
akinek ismerjük, Gulyás Attila pedig a házigazdák gyöngye, aki egészen
meghatódik, amikor kívánságára, hogy legyenek legalább ezren a buliján,
kivilágosodik a nézőtér.
A szövegíró és rendező Szente Vajk ügyességét dicséri, hogy
az átmenetek a két helyszín – a buli és a színházi előadás – között teljesen
természetesek. A játék interaktív, a házigazda rendszeresen beszél a
közönséghez, és időről időre felrángatnak a színpadra egy-egy szép fiatal
lányt, hogy bánjon el a goromba, szerelmi bánattól szenvedő házmesterrel
(Csomós Lajos), vagy hogy egyszerűen legyen kinek udvarolni.
Az est legjobb része mégis a zene volt. A playback-sztárok
és a digitálisan eltorzított dünnyögő éneklés korában egészen felüdítő volt
rendes rockbanda és valóban képzett, tehetséges művészek tolmácsolásában
hallgatni a magyar könnyűzene egyik alapjául szolgáló Illés-dalokat. Még a
hangosítással sem volt probléma, a mikrofonok és mikroportok nem gerjedtek,
hanem remekül kiegészítették egymást.
A közönség csak azt fájlalta, hogy a magas díszlet miatt nem
látszott sem a Körös, rózsaszín fényben úszó fürdőzőivel, sem az egyébként
stílusosan kivilágított szemközti liget. Azt pedig nem is sejtették, hogy a
backstage széléről valaki teljes nyugalommal horgászott.
Végül, az este csúcspontja ként megjelent Szörényi Levente
(a másik este Bródy János), hogy együtt énekeljen a közönséggel és a
színészekkel.
Ez a komoly színészi alakítást nem igénylő, ám annál
szórakoztatóbb, egyszerre retro és modern darab tökéletes kikapcsolódást nyújt.
Ősszel a Játékszínben láthatja majd a közönség.
/Liska Enikő/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése