Az ember játszótere

Sötét magány;

Minden fekete-fehérben,

De nem tart soká a fakóság,

Túlragyogják világunkat a színek.

Hisz a fény

Megjelent az éjszaka végén;
De van, hogy tudni valamit
Nem elég.

Mert az igazság

Mindenkinél más:
Én mondom ezt,
Mire Te mást értesz.

Értelmetlen szöveg ez?

Könnyű bármit hozzátenni?

Mi az élet értelme?

Élni, vagy tán meghalni?

Élni szeretnék.

Létem után a fellegekben is;

De nem örökké.

Kíváncsiságom megőrjít.

Megismerek dolgokat,
S kipróbálok sok olyat,

Amit egyébként

Messziről elkerülnék.

Sokat másztam fára,

Számoltam és okosodtam.

Aztán - majd egyszer -

Megtanítom ezeket a gyerekeimnek.

S amikor felnőnek,

Továbbadják ismeretüket.

S mindez így addig megy,

Míg az élet az ember játszótere.