Üzenet a tengeren túlról

Ez a vers egy vers-versenyre készült. Ugyan nem én vittem el a pálmát, de nagyon jó vers! 

Ez olyan, mint valami mesebeli lény
Ül egymaga és közben kacarászik,
Nem zavarja nyugalmát semmi légy,
Ül, s közben merőn gondolkodik.

Hogy miről, azt nehéz megmondani,
Talán az életről, vagy arról a hajóról,
Ami kinn a tengeren vakon hullámzik,
S aminek az árboca messze égbekiáltó.

Ül a hercegnő, a kisleány,
Nézi azt a nagy kékséget,
Figyel, s várja a palackját,
Hogy megtudja végre az üzenetet…

A parton sárga homokszemek,
Az égben a felhők nagysága,
A repkedő madarak éneke,
Meg még a tenger zúgása!

Mennyi-mennyi gyönyör s csillogás,
Úgy nyűgöz le mindegyik
Ama csöppnyi kisleányt,
Mint a fehér nyuszi Alízt.

Gyermek még, de már sokat megélt,
Anyja nincs már, csak apja,
De elment messzire, túl a tengeren,
Majd elveszett, nyoma nem maradt.

Ez a mesebeli kicsiny lányka
A tengerparton ült, s zokogott,
Nézte a tengert, mikor utoljára látta,
Apja hajója alatt a víz csobogott…