Filozófia

Álmos vagyok. ÉS a Zöld igenis kreatív szín! (no, the green isn’t a creative colour…) Pedig az! A zöld, jó szín. Nyugodt. Friss. Nem olyan, mit én. Én most el akarok futni innen, de nem tudok.ELROHANNI! Világgá menni! Jó is volna…

De álmos vagyok, most aludni akarok. Ehelyett mit csinálok? Írok! Hogy minek? Jó kérdés… Talán azért, hogy ne aludjak el. Vagy mert nem akarok aludni….

NEM! Ilyet nem írok! Nem is mondok! Nem szeretem azt a szót, hogy “akarok“. Az csúnya. A “szeretnék” sokkal szebb: benne van, hogy “szeret“. Szóval, most el szeretnék futni, elmenekülni a világ elől. Nem akarok…. Khöm… nem szeretem a gondokat. A gondok csak rosszak, rossz dolgokat szőnek, de néha a szeretet is. Pedig a szeretet becses dolog, ÉS bár sokan azt hiszik, a szeretet mindenkié, a szeretet, az igazi szeretet csak keveseknek adatik meg. Nem feltétlen a szerelem, a testvéri, baráti, anyai szeretetben sincs sokaknak részük. Olyan világban élünk, ahol mindenki mindenkire azt mondja, “szeretlek”, pedig nem is szereti. Csak elvan vele. Az anya már nem úgy szereti gyermekét, ahogy 20-30-100 évvel ezelőtt; a kezébe ad egy mobilt, és Isten áldjon! Ad neki pénzt, menjen, bulizza el! A gyerekek nem másznak fára, nem mennek játszótérre, mert ott a telefon, a számítógép. Nekem ilyenem nem volt, mégis jól megvoltam. Imádtam mászni!!!! Fára, falra, játszótéren lenni, biciklizni, úszni, meg egyáltalán koszosnak lenni: gyereknek lenni. Ezt sajnálom, hogy a mostani kicsik csak egy rétege kapja meg azt, ami tényleg fontos.

Vajon én is ilyen anya  leszek?  Jó anya leszek egyáltalán? Nem tudom! De el fogok mindent követni, hogy okos, értelmes, és jószívű gyermekeim legyenek, vagy legalábbis megpróbálom…Ha nem alszom el….

brrrrrr! – kicsöngettek! Megy mindenki a maga dolgára, és nekem már megint nincs filozófia jegyzetem… Vagyis van, csak az a saját gondolataimmal van tele….