A kirándulás utolsó napjára
virradóan a kis család igen korán kelt. Igaz egyesek sokkal nehezebben
ébredtek, de választásuk nem volt, Édesanyjuk lehúzta a fejükről a meleg
paplant. Még reggeli előtt mindenki megmosakodott a közeli patak hűs vizében,
majd rendet pakoltak maguk körül és természetesen a táborhelyüket is tisztába
tették. Tudták, hogy még hosszú az út hazafelé, így bőségesen lett az asztaluk
megterítve. Volt azon mindenféle finomság mi szem-szájnak ingere; jól is laktak
belőle ám.
Édesapjuk pakolás közepette meglelte
a kis zsákocskát, amit még idefele úton adott nekik a Fogadósné. Gondolta is
rögvest, hogy a finom reggeli étek elfogyasztása után ki is nyitják azt.
Mit volt mit tenni, a kiscsalád
kinyitotta a zsák száját és hirtelen mindenkinek tátva maradt a lepénylesője a
meglepettségtől. Egy marék szerencse, néhány üveg csodatévő varázsos víz, egy
kis étel és legnagyobb csodálkozásukra egy szív alakú kulcs. Az utóbbiról
természetszerűen mindenki tudta, hogy mit nyit: a Szeretet Földjének Kapuját.
Rögtön felpakolták a szekerükre az
összes putyerkájukat (még Bélát is) és Tolerancia Földjének Királyához siettek.
A palota neves őrei már-már barátjukként üdvözölték a kis családocska tagjait,
azonban az uralkodó megijedt a hívatlan vendégektől, akik természetesen nem
tágítottak. Kértek egy utolsó esélyt, hadd próbálják meg még egyszer, hadd
menjenek le a pincébe. A király nem volt kőszívű, nem tudott ellenállni a piros
orcáknak, a csillogó szemeknek és az elszántságuknak, így ő maga személyesen
kísérte le őket a pincesorba.
Most, a kulcs segítségével hamar ki
tudták nyitni a Szeretet Földjének Kapuját, és a varázsvíz hatására át is
tudtak kelni rajta. Odaát azt tapasztalták, hogy minden ugyanúgy néz ki, csak
éppenséggel eláraszt mindent a Szeretet: a Szeretet eszenciája ott van a
levegőben, a földben, a fákban, mindenben. Az emberek szeretik és tisztelik
egymást. Egy ilyen helyre érkeztek és úgy döntöttek, hogy ott szeretnének
maradni. Olyan csodás helynek ítélték meg a Szeretet Földjét, amiről nem is
álmodtak. Így ért véget a kis család kirándulása, nyugodt szívvel hagyták el
Tolerancia Földjét, mert tudták, hogy egy sokkal szebb helyen vannak.
Hazafele a Szeretet kísérte őket, és
a kis család még sokáig emlegette ezt a kalandot, hogyan találtak rá az igaz és
feltétel nélküli szeretet erejére!
Vége – The End – La Fin – Finito
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése