Szabadság, szerelem

A mai napomat sírással töltöttem, de mégsem... Benn voltam a régi sulimban... ojjajj... Felfordulás van dögivel, senki nem tud semmit, mindenki örül, hogy él... Segítettem kicsit a könyvtárban, szokásomhoz híven oda kucorogtam be... :D Szükségem volt arra a délelőttre, hogy kipanaszkodhassam magam, és nagyszerű életvezetési tanácsokat kaphassak. Mert itt mindig van erre lehetőség, plusz kikapcsolni az agyat. Sikerült annyira lenyugodnom, hogy már sokkal jobban látom az életet. Juditnéni mindig segít...

Ennek örömére alkottam...

Szabadon szállok, szelek szárnyán,
Élvezem a szabadságot...

Repülök, mert szárnyaim vannak,
Éhezem már a szilárd talajra.
De talpra állni még nem tudok,
Próbálkozom, de nem akarok.

Sok minden történt, és még fog is,
De nem lesz az élet habos fagyi,
Inkább egy fanyar citromot látok,
Aki épp egy narancsba harapott.

Nem tudom kifejezni magam,
Sokan ízt hiszik, hogy ez fura...
Aki ismer, tudja már,
Én vagyok a szivárvány.

A rossz után tűnök föl az égen,
Süt a nap, és szép az élet.
Szépnek szép, és okosnak okos,
De hogy nem érti a dolgát, az biztos!

Most mondhatnám, hogy elcsesztem,
De ennek már nincs értelme...
Nem érdemes a fát magam alá vágnom,
Ha már egyszer a gerendán állok.

Vigyázat! Itt pofára is eshetsz,
Vagy csak megpuszilod az eget.
De onnan már nem köszönsz vissza,
Szóval csak gondold meg újra!

A Sors szeret téged, jól alakul az életed.
Az ösztönöd már jobban ismer,
Mint te magadat, s az egyszeregyet,
Tudhatnád már, te gyerek!

Kicsi vagy még, de sokat éltél,
Higgy magadban és nem ér veszély.
Emlékezz a szavaimra,
S legyél boldog most, azonnal!