A Szer-telen Ifiház minden évben szervez egy nyári tábort Nagycsepelyen, a Balaton mellett. Egy pályázat miatt kellett egy mesét írni a történtekről. Pocok barátommal közösen alkottuk a következőket meg. Remélem tetszik. :D
Egyszer volt hol nem volt, tán még az
Óperenciás tengeren is túl, de az biztos, hogy a Dunától kissé innen élt egy
szegény ember a feleségével, és annyi gyermekével, mint égen a csillag vagy tán
még eggyel többel is talán. Egyszer az Apa odaállt a család elé és azt mondta,
hogy el kell menni szerencsét próbálni. Elhatározta ugyanis, hogy elmegy a Nagy
Tóhoz, Tolerancia Földjére, ami Óperenciával határos. Családja úgy határozott,
hogy nem engedik el erre a hosszú útra, így hát inkább vele tartottak hosszú
útján. Voltak, akik szekéren, voltak, akik Postakocsin indultak el, de egyben
megállapodtak, hogy a Nagy Tónál a Vidék legöregebb fájánál találkoznak. Így is
történt. Útközben elfogyott az élelmük, így hát betértek egy fogadóba éhüket
csillapítani, némi olajban sült sustyánkával. A Fogadósné mivel látta, hogy a
család minden egy falatot jószívűen megoszt egymással, ezért ajándékba adott
Nekik egy zsákot. Kicsi aprócska, durva szövésű zsák volt, de a Fogadósné a
lelkükre kötötte, hogy csak a Nagy Tónál bonthatják ki. Így jóllakottan
indultak tovább hosszú útjukon. Ki beszélgetett erről-arról, ki szundikált, ki
a trubadúrládikáját hallgatta.
A nap már igencsak magasan szántotta
az eget, amikor megérkeztek a Nagy Tóhoz és ott is a vidék legöregebb fájához.
Ez Tolerancia Királyságának bejárata. A Gyermekek, sutty mint ha ott sem lettek
volna már önfeledten pancsoltak, míg apjuk és anyjuk azon tanakodtak, hogy mi
lehet ebben a zsákban. De hát majd később kibontják, ha lesz reá érkezésük, így
be is hajintották a többi pútyerka közé. Miután kipancsolták magukat elindultak
szálláshelyet keresni maguknak. Találtak is egy takaros házikót, amiben pont
kényelmesen elfértek Ők maguk, és a Sok gyermek. Ezután nekiláttak a Vacsora
elkészítésének, amiből minden gyermek kivette a részét. Mivel sokan voltak,
hamar el is készült a finom vacsora. Étkezés után a gyermek leültek hallgatni
Apjukat, mert igencsak szerették, amikor mesél. Aznap este egy olyan fiúról
mesélt nekik, akinek volt sok testvére, de az Édesapja mind közül Őt szerette a
legjobban, így bátyjai meggyűlölték őt; ráadásul még álmokat is látott. Éppen
ezért bedobták egy mély kútba és a sorsára akarták hagyni.
Hát eddig látott a történet mára, de
legközelebb tovább mondom! A Család nyugovóra tért, de ugyan mi lehet a
zsákban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése