Kora
reggel álmosan, ugyan de vidáman ébredezett a család. Az egyik fiút el is
szalasztották a helyi fogadóba tejért, mert tehénnel itt az Isten háta mögött
nem rendelkeztek. Hamar kikeltek a nyoszolyából és az ott csordogáló patak
vízében hűsítették magukat meg persze szökelltek egyet, kettőt a frissesség
kedvéért. Aztán asztalhoz telepedtek és meglepődve tapasztalták, hogy az asztal
már jó előre meg lett rakva mindennel mi szemet-szájat gyönyörködtet. A
családfő áldást kért az ételre és falatoztak addig, amíg mindenki jól nem
lakott. Ez után fölkerekedtek és sietve elindultak a királyhoz, hogy
bebocsátást kérjenek.
Ez a király a Nagy Tó melletti palotában lakott
udvartartásával együtt. Odaérvén azonban rossz hírrel várták, mivelhogy a
Király csak másnap hajlandó fogadni Őket. Nem szomorodtak el, hanem
Letelepedtek a vidék legöregebb fájához és hagyták viháncolni a gyermekeket a hűs
Tóban. Nagyon Boldogok voltak és észre sem vették az idő múlását. Mire észbe
kaptak a nap már túlon-túl volt a delelőn. Fölszedték pútyerkáikat és
visszatértek szállásukra. Útközben megbeszélték, hogy főzik meg az estebédet,
de mire hazaértek a vacsora már az asztalon gőzölgött. A meglepetéstől a szakuk
is elállt.
Vacsora után ismét a tűz köré telepedtek és hallgatták Apjuk
lebilincselő történetét Józsefről, akit kútba dobtak testvérei. Ezen az estén
arról mesélt, hogy Józsefet eladták rabszolgának, megvették és egy Potifár nevű
gazdag ember cselédje lett. De mivel igen megkedvelte Józsefet a Potifár, ezért
nem bánt vele szörnyűségesen. Volt ennek a gazdag embernek egy igen szemrevaló
felesége is, aki igen csak környékezte Józsefet, de mivel József Istenfélő
ember volt, ezért nem adta be a derekát, ezért az asszony bosszút forralt. És
még biztosan van folytatás is, de már mindenki el volt törődve, ezért nyugovóra
tértek szeretetben és békességben.
De hát mi van avval,
kicsi zacskóval, ami a pútyerkában lapul? Én már nagyon kíváncsi vagyok rá.
Talán legközelebb megtudjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése