Ahogy a nap nagyot ásított és
előbukkant Tolerancia földjének hegyei közül, a kis család is ébredezni
kezdett. Hiszen ma járulhatnak a Király színe elé! Nagy dolog ám. Ahogy
elköltötték a reggelit azon gondolkodtak, hogy miben is járuljanak a király
színe elé, hiszen nekik csak feslett, koszos gúnyáik voltak (mivelhogy igen
szegények voltak) és hát ugye valahogy mégis csak meg kell jelenni a király
előtt. Ahogy ezen tanakodtak az egyik gyermek a lelkendezéstől sírva újságolta,
hogy hát a szobában talált mindenki ágyán egy úgy öltözetnyi ünneplő ruhát.
Annyira megörültek, hogy csodálkozni is elfelejtettek, felöltöztek illendően és
el is indultak a királyi palotába.
Amint megérkeztek, rögvest a király színe
elé vezették őket. Ekkora pompával és dicsőséggel régen találkoztak. Arany
alabástrom mindenütt, ameddig a szem ellát. A Király végigmérte a kis
társaságot és mintha egy kis fintor futott volna át királyi ábrázatján.
Kérdezte is rögvest, hogy mi járatban volnának és mi lészen az, amit óhajtanak
őtőle? A szegény ember bátortalanul bár, de határozottan kihúzta magát és azt
mondta a királynak, hogy Ők bizony csak azt szeretnék tudni, hogy hol található
az igazi szeretet földje. A király rettentő kacagásban tört ki. Szeretet!
Hahaha. Igazi szeretet nem létezik, csak Tolerancia létezik. A szeretet földje
sohasem létezett. De a szegény ember nem tágított és elmondta a királynak, hogy
ők igen is meg fogják találni és tudják, hogy a szeretet földjének kapuja ott
található a vár pincéjében és által szeretnének jutni rajta. A király erre
nagyon megijedt és láthatóan kiette a homlokát a veríték.
A
király rájött, hogy a család tudja a titkot, majd gondolkodott néhány percig.
Arra határozott, hogy a család elé próbákat állít. Magában biztos volt ugyanis
abban, hogy ezen próbák során elveszejtik életüket a család tagjai.
A
próbák ugyan nagyon nehezek voltak, és sokáig is vesződtek velük, de végül
mindegyik próbán hősiesen helyt álltak. Visszatérve a király színe elé,
őfelsége meglepődve nézte a családot, hogy senkinek sem görbült egy haja szála
sem! Erre olyan méregbe gurult, kiabálni kezdett, majd a palotából kiebrudalta
a családot. Az apjuk szomorúan ugyan, de visszavezette a családját a szállásra.
Ebben a szomorúságában mesélte el az aznapi történeteket a gyermekeinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése