Reggel, ahogy álmosan ásított a nap
az égen, ugyanúgy kelt fel a kis család is. Mivel olyan álmosak voltak, úgy
gondolták felfrissülnek a Nagy Tó hűsítő vízében. A vidék legöregebb fájánál
pihenték ki az előző napi fáradalmakat, és azon tanakodtak, miképpen tudják
jobb belátásra bírni Tolerancia Földjének nagyhatalmú urát. A gyermekek hamar
felélénkültek és játszani kezdtek: egy rongylabdát dobálgattak egy kifeszített
halászháló felett. A halász igen mogorva ember volt és nem tolerálta azt, hogy
a gyermekek ennyire jól érezték magukat. Éppen ezért elzavarta őket, de nekik
ezt sem szegte kedvüket.
Hazaérve újra terített asztal várta
a családot, ami igencsak jól esett nekik, mert meglehetősen elcsigázta őket ez
a nap. Délután a vacsorára való vaddisznóra vadásztak, amit sikeresen
eltaláltak a nyilaikkal. A család tagjai kiváló vadásznak bizonyultak, hála egy
ifjú zöld íjásznak, aki keményen edzette őket a fején lévő zamatos körtével.
Az estebéd után megtanakodták a
másnapi stratégiát, hogyan jutnak be a király palotájának pincéjébe, és ezáltal
a Szeretet Földjére. A napot ekkor is egy mesével fejezték be, folytatva József
történetét, akit minden nyomorúságából kiszabadított az Isten és nagy emberré
lett Idegen Földön.
De mi is van a pútyerkában? – ezzel
a gondolattal tették le a fejüket párnájukra, hiszen a Fogadósné zsákját még
mindig nem nyitották fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése