Álmos
vagyok. ÉS a Zöld igenis kreatív
szín! (no, the green isn’t a creative colour…) Pedig az! A
zöld, jó szín. Nyugodt. Friss. Nem olyan, mit én. Én most
el akarok futni innen, de nem tudok.ELROHANNI! Világgá menni! Jó is volna…
De álmos vagyok, most aludni akarok. Ehelyett mit csinálok? Írok! Hogy
minek? Jó kérdés… Talán azért, hogy ne aludjak el. Vagy mert nem akarok
aludni….
NEM! Ilyet nem írok! Nem is mondok! Nem szeretem azt a szót, hogy “akarok“. Az csúnya. A “szeretnék” sokkal szebb: benne
van, hogy “szeret“. Szóval, most el
szeretnék futni, elmenekülni a világ elől. Nem akarok…. Khöm… nem szeretem a
gondokat. A
gondok csak rosszak, rossz dolgokat szőnek, de néha a szeretet is. Pedig a szeretet becses
dolog, ÉS bár sokan azt hiszik, a szeretet mindenkié, a szeretet, az igazi
szeretet csak keveseknek adatik
meg. Nem feltétlen a szerelem, a testvéri, baráti, anyai szeretetben sincs
sokaknak részük. Olyan világban élünk, ahol mindenki mindenkire azt mondja, “szeretlek”,
pedig nem is szereti. Csak elvan vele. Az anya már nem úgy szereti gyermekét,
ahogy 20-30-100 évvel ezelőtt; a kezébe ad egy mobilt, és Isten áldjon! Ad neki
pénzt, menjen, bulizza el! A gyerekek nem másznak fára, nem mennek játszótérre,
mert ott a telefon, a számítógép. Nekem ilyenem nem volt, mégis jól
megvoltam. Imádtam
mászni!!!! Fára, falra, játszótéren lenni, biciklizni, úszni, meg
egyáltalán koszosnak
lenni: gyereknek lenni. Ezt sajnálom, hogy a mostani
kicsik csak egy rétege kapja meg azt, ami tényleg fontos.
Vajon én is ilyen anya leszek? Jó anya leszek egyáltalán? Nem
tudom! De el fogok mindent követni, hogy okos, értelmes, és jószívű gyermekeim legyenek, vagy
legalábbis megpróbálom…Ha nem
alszom el….
brrrrrr!
– kicsöngettek! Megy
mindenki a maga dolgára, és nekem már megint nincs filozófia jegyzetem… Vagyis van, csak az a
saját gondolataimmal van tele….
