Egy újabb (balul elsült) elmélkedés...

Rózsaszín. Hm... Furcsa, a rózsaszínről nem sok minden jut eszembe. Ez csak rózsaszín. Nem olyan erőteljes, mint a vörös, de nem is olyan tiszta, mint a fehér. A rózsaszín átmenet ezek között. Átmenet az érzések között. Érzed is a dolgot, meg nem is... Hirtelen erős, de nem erőteljes, lásd "rózsaszín köd". Fellángolás, szerelem... Már van, de még nem szeretet. A szeretet magasztos, tisztes érzés, a szerelem csak.... Szerelem. Rózsaszín. Vegyes. Nem az igazi...

Színek kontra emberek

Nos, újabb eszmefuttatás következik. Nem tudom miért, de számomra a szabad asszociációk akkor sikeresek, ha színekből indulok ki. Mivel ezek csak próbálkozások, hogy milyen témák juthatnak eszembe, és íróként is fejleszt (elméletileg), kipróbáltam. Mert miért ne? :D És ez már a második!

KÉK. A KÉK tiszta szín. Egyszerű. Nyugodt, mégis vad. A tenger megzabolázhatatlan. Sokszínű, változatos, SZÍNES. Milyen furcsa, hogy a kék színről mennyi mindent lehet elmondani. Mennyi sok dolog juthat az ember eszébe. Pedig tényleg egyszerű szín. A természet egyik alap eleme, alapszíne.

A festők is szeretnek vele dolgozni, különleges szín, aminek nagy kifejezőereje van. A Hupikék Törpikék is a kék szín miatt érdekesek, mások, mint más törpök. A víz is átlátszó lenne, ha nem kék lenne…

A víz, oh a víz! Éltet, erőt ad, táplál, felfrissít. A folyó víz jó, de ha elszabadul… A víz öl, pusztít. ÖL!!! Jó esetben nem is gondolná az ember, mennyi minden tud ölni.

De mit is jelent ez a két betű? Az ember ölbe vesz valakit, megöleli, egy ölnyi fát tesz a tűzre, és az ember gyűlölhet, megölhet valakit. Érdekes nyelv a magyar, két betűvel egyaránt kifejez jót és szépet, mint a rosszat. Mindez a toldalékolásól függ, egy igekötő ide, egy rag oda és az ölelésből gyűlölet lesz. Furcsa, hogy milyen sokszínű az ember! Tényleg, egyszerre jó és rossz.

De mit jelent egyáltalán, hogy jó vagy rossz? Mindez viszonyítástól függ. Einstein is megmondta már száz éve, hogy minden relatív. Ennek értelmében akár a háborúra is mondhatjuk, hogy jó dolog. Egy háborúban sok ember meghal. A halottak lehet, hogy még élni akartak, és most a családjuk mélyen gyászolja őket… Viszont a Földön 7 milliárd ember él, mit számít párszáz halott? A Földnek jót tesz a háború, kevesebb embert kell eltartania.

Így sincs elég élelem, Afrikában (de nem csak ott) ÉHEZNEK!!! Mi meg mit csinálunk? Szívózunk a néppel és az ő pénzükből jóllakatjuk a reality show-k “sztárjait”... Ha én ételt szeretnék, vagy pénzt, vagy bármit ajándékozni valaki(k)nek, biztos, hogy nem egy ilyen társaságnak adnám, hanem bevinném a Hajléktalan Szállóra, vagy a szomszédnak adnám. Mindenképpen olyanok kapnák meg, akiknek szükségük van rá, és nem menne POCSÉKBA!

Az emberek miért ellenségük egymásnak? Miért pocsékol az egyik, amíg a másiknak szüksége van? Mert megteheti? - Ez akkor sem válasz! Bárkivel fordulhat a világ 180°-ot… És ha ő nem segített, rajta sem fognak. Mert ugyanúgy lesznek nagyzoló emberek, akik kidobnak sokezret egy olyan ételért, amit akár ők maguk is meg tudnának csinálni. Minden csak akarat és elszántság kérdése.

De ezek hol vannak a világból? SEHOL… Csak kihasználja az ember a másikat, semmi más… SEMMI.

ÜRES.

És kék...