(a legelső rendes novellám…)
Ez meg mi? – ment oda a lány az apjához. A férfi a kezében néhány fényképet tartott, amit a munkahelyéről hozott el. A rendőrségen, a gyilkosságiaknál dolgozott. Rátermett, okos, erős férfi volt. A lány hasonlított apjára: magas, barna hajú, jó észjárású. Nem járt el otthonról, a társasági életet hanyagolta. Nemhiába, hisz’ zsaru volt az apja.
Ez? – kérdezte a képen látható gyűrűről. – Ezt épp egy fiatal lány holttesténél találták meg a minap a helyszínelők. A halott lány gazdag környékről való lehetett, minden, amit a táskája tartalmazott, többe került, mint a havi fizetésem. Kivéve ezt a gyűrűt. Egyszerű ezüstözött bizsu.
Akkor valószínűleg nem az övé volt. – mondta a lány, és leült az apja mellé a kanapéra. Elkezdte majszolgatni az éppen elkészült vajas popcornt. Este hét felé járt az idő, már zuhanyozott és a pizsamáját is felvette, de még nem vacsorázott. Az apját figyelte. A mimikáját, a testtartását, a mozdulatait. A lánynak ez szokatlannak tűnt. Sosem látta az apját olyan komornak és elgondolkodónak. A férfi nem szerette azokat, akik gyilkolnak, főleg nem azokat, akik tinédzserlányokkal teszik ezt. De azt az esetet másképp ítélte meg. Sok gyermek halálát derítette már fel. De ebben a lányban…. a sajátját ismerte fel. És a férfinak sokat jelentett a családja.
De, biztosan az övé volt. A gyűrű nyoma látszódott az ujján, tehát régóta meg lehetett. Legalább fél éve viselhette a bal középső ujján.
Akkor meg fontos volt neki. Egy barátjától kaphatta, esetleg a szüleitől, vagy valaki olyantól, aki nagyon jól ismerte, szerette őt.
Néhány embert végigkérdeztünk, akik közel álltak hozzá, de mindenki csak annyit tudott a gyűrűről, hogy már egy jó ideje hordta a lány. Semmi más információ.
Ekkor hosszabb csönd következett. A lány és a férfi farkasszemet nézett egymással. Különleges, drámai pillanat következett be. Csönd és hűvösség terjedt a levegőben, mind a ketten töprengtek valamin. A férfi gyakran tárgyalta ki otthon a lányaival az ügyeket. Mert egykor két lánya volt…
De néhány éve már, hogy az idősebb gyermeke meghalt. Halott, mert megölték. Megölte valaki, de előtte kínozták, fojtogatták, megerőszakolták, majd leszúrták. Háromszor is. Brutális kegyetlenség, és a gyilkost sosem találták meg.
A férfi azóta megszállott lett.
Ha nincs információ, akkor nincs mit tenni. Vannak olyan ügyek, amit még a te kopó ösztönöd sem tud megoldani. – A lány csintalanul megpöckölte az apja orrát. Majd hirtelen megcsillant a szeme, észrevett valamit. – Hacsak…. Apa, figyeld azt a képet! Mintha lenne ott valami írás. – mutatott az egyik képre. Észrevette, hogy nem valószínű, hogy az ékszer bizsu, mert gravírozva volt bele valami. Neves tervező készíthette, bár a minta egy kicsit lekopott, nehezen lehetett olvasni.
Igen, tényleg. Add csak ide! – A férfi próbálta elolvasni, és sikerült is valamennyire elolvasni, de néhány betűre következtetnie kellett.
A mondat az volt:
