2013. május 24., péntek

Albumba

Ezt a verset egy barátnőm emlékkönyvébe írtam, már megemlíthetem a nevét is... Ennek a blognak az írója, Eszter barátném. Nem volt kedvem egy sablon versecskét adni, és kimásolni egy rajzot valamiből, helyette írtam én egy verset, és rögtönöztem egy rajzot is mellé. :)


Próbálok egyedi lenni,
Csak épp nem megy,
De ez a vers csakis a Tied.

Gondoltam én sok mindenre,
Mégsem akartam uncsi idézetet.
Ezt tőlem kapod, ez az ajándékod.

Nem élek más szavaival,
Szívemből szól most ez a vers,
Köszönök Neked, Eszter mindent!

Ugyan eső azóta még nem esett,
Egy sétával még mindig tartozol nekem..
Láthatod, soraim egyre hosszabbak,

Mindez azért, mert emlékezni kell!
Mert szép, mert jó és mert néha fáj.
Kérlek ezért mindig emlékezz RÁM!

2013. április 2., kedd

Érzelmek zavara

Ezt lehet, hogy nem kellene leközölni.... Vagy a körülményeket, vagy magát a verset sem... Épp egy érdekes időszakomban voltam, és egy bizonyos személy barátságát szerettem volna megtartani, aki nem mellesleg az exem. Ennyi. Nem neki írtam, nem hozzá írtam, csak az érzelmeimről... Aki akarja, félreérti, de nem kell. Már együtt vagyok a párommal egy ideje, és ennek a bizonyos x-nek eszébe jutott, hogy szétszedjen minket... Mellesleg nem sikerült neki, de a barátságát szerettem volna megtartani. Nem rossz ember, csak egy kicsit FURCSA!!!!

Most nem tudom, örüljek vagy sírjak,
Megint látlak, újra mellettem vagy.

Barátom vagy, rég nem ellenség,
Értsd meg kérlek, ennyi van és kész!

Fel kell fognod, harcolni nem fogok:
Mert nem tudok, és nem is akarok.

Egy éve már, hogy vége mindennek,
Fogadd el így, nem kell szenvedjek.

Rossz azt látni, hogy még nincs béke,
Én nem tehetek róla, te támadsz engem.

Kérlek szépen, vonj föl fehér zászlót,
Ne fontoskodj, legyél újra a barátom!

2013. február 16., szombat

Üzenet a tengeren túlról

Ez a vers egy vers-versenyre készült. Ugyan nem én vittem el a pálmát, de nagyon jó vers! :D
Ez olyan, mint valami mesebeli lény
Ül egymaga és közben kacarászik,
Nem zavarja nyugalmát semmi légy,
Ül, s közben merőn gondolkodik.
Hogy miről, azt nehéz megmondani,
Talán az életről, vagy arról a hajóról,
Ami kinn a tengeren vakon hullámzik,
S aminek az árboca messze égbekiáltó.
Ül a hercegnő, a kisleány,
Nézi azt a nagy kékséget,
Figyel, s várja a palackját,
Hogy megtudja végre az üzenetet…
A parton sárga homokszemek,
Az égben a felhők nagysága,
A repkedő madarak éneke,
Meg még a tenger zúgása!
Mennyi-mennyi gyönyör s csillogás,
Úgy nyűgöz le mindegyik
Ama csöppnyi kisleányt,
Mint a fehér nyuszi Alízt.
Gyermek még, de már sokat megélt,
Anyja nincs már, csak apja,
De elment messzire, túl a tengeren,
Majd elveszett, nyoma nem maradt.
Ez a mesebeli kicsiny lányka
A tengerparton ült, s zokogott,
Nézte a tengert, mikor utoljára látta,
Apja hajója alatt a víz csobogott…

2013. január 24., csütörtök

Amikor mindenki ellenem van….

A most következő bejegyzéshez hozzáfűzném, hogy elég gyakran vannak mély gondolataim, és elég sokszor érzem magam a föld alatt… :/ Ez is egy ilyen pillanatban íródott….
Sokan mondják az életemről, hogy milyen jó nekem. Igen, néha én is így érzem. Csodálatos társaság gyűlt körém, megértő családom van, jó iskolába járok – még jól is tanulok -; megteszem a legtöbbet, ami kitelik tőlem…
Mégis sokszor úgy érzem, ez nem én vagyok. Én nem így ismerem magamat! Egy lusta, önző és akaratos dög vagyok, csupa pesszimizmussal a nyakamon. Miközben tudom, hogy mégsem, de valahogy sosem sikerül semmi úgy, ahogy én azt szeretném. Ilyenkor jutok el a mélypontra, ilyenkor érzem azt, hogy mindenki ellenem van.
Szerencsére ez nem igaz. Én vagyok a világ ellen. Az általános őrültségeimmel, és a korban nem illő viselkedéssel. Viszont az az érzés, amikor egy kis butaság száll a környezetemre rólam, és mindenki nevet, az mennyei érzés.
Még akkor is, ha a világ összeesküdött ellenem…

2012. december 6., csütörtök

Na ki vagyol?

Énekelni nem tudok,
Színésznek sem vagyok jó,
Versemet ezzel indoklom.

Nem ismerem túl jól, akit húztam,
De pár dolgot tudok róla.
Kedves, okos, őrült lány,
Néha, mint a szivárvány.

Hosszú, hullámos a haja,
Szép; olyan gesztenyebarna.
Én sem vagyok túl vastag,
De ő még nálam is vékonyabb.

Ezen kívül sportos is,
ÉS imád kosárlabdázni.
Ebből már tudható,
Ki kapja a csomagom.

De ha véletlenül mégse,
Megmondhatom én sebtiben,
XY a neve...