Pocok meséje - Ötödik nap

            A következő nap csodaszép időre ébredtek, és hamar ki is ugrottak az ágyikójukból. Egy kis reggeli elemózsiát magukhoz vettek, majd elindultak felfedezni a környéket. Ahogy mentek-mentek útközben egyszer csak egy bokorból előugrott egy hatalmas nagy szörnysárkány lófejjel szárnyakkal és krokodilfarokkal. Nem ijedtek meg, mert tudták, hogy ha mindannyian el kezdenek énekelni egy dalt, akkor a barátjukká lesz és segít nekik útjukban. Így is történt. A szörny, akit mellesleg Bélának hívtak, hatalmas vihart kavart a szárnyaival és hipp-hopp, a kis csapat át is repült az erdőn.

            Az erdőn túl találkoztak az átváltozni tudó óriásbogárral. Kilesték az átváltozását és rájöttek, hogy a köpenye a bogár szárnya. Úgy döntöttek, hogy szereznek egy köpeny-szárnyat, hogy könnyebben le tudjanak jutni a palota mélyébe; de ez nem volt ilyen egyszerű. Ugyanis meg kellett várniuk a déli 12 órát, amikor a bogár levedlette köpenyét és ezt kellett nekik megszerezniük. Miután ez sikerült, újra Tolerancia Földjének Királyához siettek, aki megijedt Béla fogaitól ezért megengedte nekik, hogy lemenjenek a várpalota pincéjébe. Igen ám, de odalenn nem láttak semmit, mert vaksötét volt. Ezért ráadták a legkisebb fiúra a köpönyeget, hogy át tudjon változni szentjánosbogárrá. Megláttak egy ódon rézveretes kaput, ám de a kapu zárva volt. Megpróbáltak áttörni a Szeretet Földjére, de erőszakkal nem ment. Így szégyenszemre visszavonultak.

            A nap már lebukott a hegyek mögött, és csak a hold fénye szűrődött át a lombokon. Elég nagy bátorságot kellett nyerniük, hogy szállásukra visszatérjenek, mert az erdő nagy volt és sötét és ijesztő. De a szentjánosbogarak segítségével hazaérhettek és nyugovóra hajthatták fejüket egy újabb történet hallgatása közben.

Táboroztunk...

Kettőezer-tizenhárom,

Irány a nagycsepelyi tábor!

Kocsival, busszal, vonattal

Jött a tizennyolc fős roham!

Rögtön érkezett is az Angyalka-posta,

Verseket, csokikat, játékokat osztogat.

A strandon pancsi, csúszda vár,

Jöhet egy röplabda-meccs már?

Balesetek is történtek ám,

Anettre egy tetanusz várt,

Csaba meg a vízbe pottyant,

Reccsent is a kisujja nyomban.

Az esti alkalmak a templomban voltak,

Ének, gitár, és dobok szóltak.

A nagyok Józsefet játszottak,

Míg hátul szórakoztak vagy aludtak.

Az étkezések sem mentek rendben,

Kaja volt sok, dögivel.

Balázsék viszont kegyetlenek voltak,

Előbb sok dumát, majd némi vacsit toltak.

A műhelymunka darabokra szakadt,

Mint a linó Dóri keze alatt.

A csomózásra hamar ráéreztek a csajok,

De a fiúk létrájánál már voltak bajok.

A bunker ugyan nem lett kész,

De a helye nagyon szép.

Az íjászkodás már egyre jobban megy,

Lyukas a disznó, és egy körte is cél lett.

Kirándultunk is a környéken,

A halastavat látnunk kell!

A tábortűzhöz mindjárt elfogy a fa,

Sajnos, holnap mehetünk is haza!

Pocok meséje - Negyedik nap

            Reggel, ahogy álmosan ásított a nap az égen, ugyanúgy kelt fel a kis család is. Mivel olyan álmosak voltak, úgy gondolták felfrissülnek a Nagy Tó hűsítő vízében. A vidék legöregebb fájánál pihenték ki az előző napi fáradalmakat, és azon tanakodtak, miképpen tudják jobb belátásra bírni Tolerancia Földjének nagyhatalmú urát. A gyermekek hamar felélénkültek és játszani kezdtek: egy rongylabdát dobálgattak egy kifeszített halászháló felett. A halász igen mogorva ember volt és nem tolerálta azt, hogy a gyermekek ennyire jól érezték magukat. Éppen ezért elzavarta őket, de nekik ezt sem szegte kedvüket.

            Hazaérve újra terített asztal várta a családot, ami igencsak jól esett nekik, mert meglehetősen elcsigázta őket ez a nap. Délután a vacsorára való vaddisznóra vadásztak, amit sikeresen eltaláltak a nyilaikkal. A család tagjai kiváló vadásznak bizonyultak, hála egy ifjú zöld íjásznak, aki keményen edzette őket a fején lévő zamatos körtével.

            Az estebéd után megtanakodták a másnapi stratégiát, hogyan jutnak be a király palotájának pincéjébe, és ezáltal a Szeretet Földjére. A napot ekkor is egy mesével fejezték be, folytatva József történetét, akit minden nyomorúságából kiszabadított az Isten és nagy emberré lett Idegen Földön.

            De mi is van a pútyerkában? – ezzel a gondolattal tették le a fejüket párnájukra, hiszen a Fogadósné zsákját még mindig nem nyitották fel.

Pocok meséje - Harmadik nap

            Ahogy a nap nagyot ásított és előbukkant Tolerancia földjének hegyei közül, a kis család is ébredezni kezdett. Hiszen ma járulhatnak a Király színe elé! Nagy dolog ám. Ahogy elköltötték a reggelit azon gondolkodtak, hogy miben is járuljanak a király színe elé, hiszen nekik csak feslett, koszos gúnyáik voltak (mivelhogy igen szegények voltak) és hát ugye valahogy mégis csak meg kell jelenni a király előtt. Ahogy ezen tanakodtak az egyik gyermek a lelkendezéstől sírva újságolta, hogy hát a szobában talált mindenki ágyán egy úgy öltözetnyi ünneplő ruhát. Annyira megörültek, hogy csodálkozni is elfelejtettek, felöltöztek illendően és el is indultak a királyi palotába.

Amint megérkeztek, rögvest a király színe elé vezették őket. Ekkora pompával és dicsőséggel régen találkoztak. Arany alabástrom mindenütt, ameddig a szem ellát. A Király végigmérte a kis társaságot és mintha egy kis fintor futott volna át királyi ábrázatján. Kérdezte is rögvest, hogy mi járatban volnának és mi lészen az, amit óhajtanak őtőle? A szegény ember bátortalanul bár, de határozottan kihúzta magát és azt mondta a királynak, hogy Ők bizony csak azt szeretnék tudni, hogy hol található az igazi szeretet földje. A király rettentő kacagásban tört ki. Szeretet! Hahaha. Igazi szeretet nem létezik, csak Tolerancia létezik. A szeretet földje sohasem létezett. De a szegény ember nem tágított és elmondta a királynak, hogy ők igen is meg fogják találni és tudják, hogy a szeretet földjének kapuja ott található a vár pincéjében és által szeretnének jutni rajta. A király erre nagyon megijedt és láthatóan kiette a homlokát a veríték.

A király rájött, hogy a család tudja a titkot, majd gondolkodott néhány percig. Arra határozott, hogy a család elé próbákat állít. Magában biztos volt ugyanis abban, hogy ezen próbák során elveszejtik életüket a család tagjai.

A próbák ugyan nagyon nehezek voltak, és sokáig is vesződtek velük, de végül mindegyik próbán hősiesen helyt álltak. Visszatérve a király színe elé, őfelsége meglepődve nézte a családot, hogy senkinek sem görbült egy haja szála sem! Erre olyan méregbe gurult, kiabálni kezdett, majd a palotából kiebrudalta a családot. Az apjuk szomorúan ugyan, de visszavezette a családját a szállásra. Ebben a szomorúságában mesélte el az aznapi történeteket a gyermekeinek.

Pocok meséje - Második nap

Kora reggel álmosan, ugyan de vidáman ébredezett a család. Az egyik fiút el is szalasztották a helyi fogadóba tejért, mert tehénnel itt az Isten háta mögött nem rendelkeztek. Hamar kikeltek a nyoszolyából és az ott csordogáló patak vízében hűsítették magukat meg persze szökelltek egyet, kettőt a frissesség kedvéért. Aztán asztalhoz telepedtek és meglepődve tapasztalták, hogy az asztal már jó előre meg lett rakva mindennel mi szemet-szájat gyönyörködtet. A családfő áldást kért az ételre és falatoztak addig, amíg mindenki jól nem lakott. Ez után fölkerekedtek és sietve elindultak a királyhoz, hogy bebocsátást kérjenek.

Ez a király a Nagy Tó melletti palotában lakott udvartartásával együtt. Odaérvén azonban rossz hírrel várták, mivelhogy a Király csak másnap hajlandó fogadni Őket. Nem szomorodtak el, hanem Letelepedtek a vidék legöregebb fájához és hagyták viháncolni a gyermekeket a hűs Tóban. Nagyon Boldogok voltak és észre sem vették az idő múlását. Mire észbe kaptak a nap már túlon-túl volt a delelőn. Fölszedték pútyerkáikat és visszatértek szállásukra. Útközben megbeszélték, hogy főzik meg az estebédet, de mire hazaértek a vacsora már az asztalon gőzölgött. A meglepetéstől a szakuk is elállt.

Vacsora után ismét a tűz köré telepedtek és hallgatták Apjuk lebilincselő történetét Józsefről, akit kútba dobtak testvérei. Ezen az estén arról mesélt, hogy Józsefet eladták rabszolgának, megvették és egy Potifár nevű gazdag ember cselédje lett. De mivel igen megkedvelte Józsefet a Potifár, ezért nem bánt vele szörnyűségesen. Volt ennek a gazdag embernek egy igen szemrevaló felesége is, aki igen csak környékezte Józsefet, de mivel József Istenfélő ember volt, ezért nem adta be a derekát, ezért az asszony bosszút forralt. És még biztosan van folytatás is, de már mindenki el volt törődve, ezért nyugovóra tértek szeretetben és békességben.

De hát mi van avval, kicsi zacskóval, ami a pútyerkában lapul? Én már nagyon kíváncsi vagyok rá. Talán legközelebb megtudjuk.