Többé nem

Az egyik kedvenc versem…. 

Többé nem tudható,
hogy mi a rossz,
és mi  a jó.

Ki vagyok?
Honnét?
Nem tudok
emlékezni többé.

“Ne röhögj,
Te gonosz dög!”

Lucifer,
mint a fényhozó latinul,
a szemedben estem áldozatul.

Minden ki van találva,
rendesen megcsinálva.
Csak épp az élettel van bajom,
Isten valamit nagyon elrontott.

De a hit fontos,
a tükörhöz hasonló:
Magadat láthatod,
ha elhiszed azt, ami jó.

A thébai mondakör: Antigoné története után tíz évvel történt...

Miután Antigoné meghal, Thébában sok minden történt. A lány halála lavinát indított el. A vőlegénye, Haimón, és a fiú édesanyja Eurüdiké, mindketten röviddel Antigoné halála után önkezük által halnak meg.

Kreón lelkileg összeomlott. A király egyedül maradt a gőgjével. Persze ott volt neki Oidipusz utolsó, még élő gyermeke, Iszméné.

A fiatal lány megbánta, hogy nem segített a nővérének, és magába roskadt. Kreón néhány évig a szárnyai alá vette, sajátjaként nevelte. De az évek alatt beleszeretett. A szerelem nem volt viszonzatlan, így Kreón feleségül vette Iszménét.

A románcból három gyermekük született. Theiresziasz azt jósolta, hogy az egyik gyermek megvakul, a másikat elrabolják, a harmadik pedig a harctéren fog elesni a középső gyermek keze által.

Ezek miatt Kreón úgy döntött, hogy megvédje gyermekeit, három különböző helyre záratta őket. Így a három gyermek nem ismerte egymást, könnyű volt elrabolni egyikőjüket. Pont azt raboltatta el a szomszéd város királya, akit Theiresziasz megjósolt. Éppen ezért a legfiatalabb gyermeket harcolni taníttatták.

Iszménének nem tetszett, ahogyan Kreón  a két fiával bánt. Hallva a jós jövendölését, védve fiait, megölte Kreónt. Méghozzá azzal a tőrrel, amivel Eurüdiké öngyilkos lett. Átvette a királyságot, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. És hogy mi volt ezek után, azt nem tudni...

Sötét magány

Egy vers az első (furcsa) korszakomból. 

Falakat húztam magam köré
A véletlen műveként
Egy elhagyatott mezőn.
Ó, nincs levegőm,
Kiáltani lehetetlen,
Segítséget kérni,
Ó, nem lehet.
Hisz’ körülöttem senki,
Senki, aki hallana.
Sötét falak között élek,
Mélyén az erdőnek.
Távol mindentől…
Távol az élettől…

Karinthy Frigyes: A cirkusz ~ Saját felfogás

Hirtelen felébredtem. Az álomnak vége szakadt. Szörnyű volt. Borzasztó a tudat, hogy kínozták egymást, önmagukat. Az is ijesztő, hogy azt akarták, hogy én is olyan legyek, mint ők. Hányingerem van a saját álmomtól.

Bár még éjfél sem volt, fáradt voltam, de nem mertem elaludni. Féltem. Nem akartam visszamenni oda. A cirkuszba, ahol kegyetlenek az emberek, az igazgató pedig úgy viselkedik, mint egy ártatlan gyilkos. Ő ugyan nem ölt meg senkit, de könnyen elérte, hogy valaki kibelezze saját magát. Ilyen helyre önszántából nem megy senki.

Már nem akartam a cirkuszba menni. Rettegtem, hogy olyan lesz, mint álmomban. Ezen járt az eszem folyamatosan, de az ébresztőóra megzavart. Reggel volt. Megmosakodtam, felöltöztem, és mentem reggelizni. Két harapás között aztán elmeséltem szüleimnek az álmomat, és édesapám megnyugtatott, hogy a valóság nem ilyen, majd kezembe nyomott egy darabka papírt, és azt mondta:

- Érezd jól magad!

Princess Ai - Vol. 8.

Nem feledjük a múltat. Az emberek soha többé nem vetnek minket szolgasorba.

Bár nemes megmentőink …

… Ai hercegnő, Kaz, Kemo és Nora …

… Legyőzték az emberek seregét …

… Újra és újra el kell mesélnünk a népirtás történetét.

Gondolatainkban újra át kell élnünk a K.E.T.R.E.C. rettenetét …

… Mert amíg élénken él az emlék, a tragédia mélyen szunnyad. Soha nem feledhetjük el …

Csak úgy őrizhetjük meg ezt a törékeny békét, ha emlékezünk.