2014. augusztus 10., vasárnap

Tied a világ!

Sziasztok! Ez most egy különleges bejegyzés, ugyanis a lényegi tartalom nem az enyém, vendégírónk érkezik... Aki szereti a színházat, az érdekes dolgokat, ajánlom figyelmébe a lenti cikket. Én ennyi voltam, most következzen Enikő!





Tied a világ! 


Házibuli a Vízi Színházban

Ötven éves jubileum, húsz felejthetetlen Illés-sláger, hat remek színész, és egy nagyon különleges lakásavató buli. Ezek a számok jellemzik a Tied a világ!- című zenés társasjátékot, amelyet az Illés együttes megalakulásának ötvenedik évfordulója és a 2014-es beat-ünnep alkalmából állított színpadra a budapesti Játéktér, a Békéscsabai Jókai Színház és a Zikkurat Színpadi Ügynökség. Az előadást július 25-én és 26-án láthatta a Szarvasi Vízi Színház közönsége.





A helyszín egy dugába dőlt lakásavató buli, amelynek meghívóit a házigazda (Gulyás Attila) elfelejtette szétküldeni. Így csak három közeli jóbarát, Palcsi (Feke Pál), Atesz (Serbán Attila), és Tomi (Vastag Tamás) jött el. Buli és csajok hiányában ők is hamar lelépnek, ám ekkor Gulyás Attila elgondolkodik, „mi lett volna, ha…” , és csodálkozva veszi észre, hogy ezen az éjszakán minden kívánsága teljesül. A srácok visszajönnek, Attila pedig úgy tudja irányítani az embereket, mintha csak bábuk lennének, rengeteg komikus pillanatot okozva ezzel.
A színészek saját magukat, vagy inkább saját maguk karikatúráját alakítják. Feke Pál úgy viselkedik, mintha egy nagyra nőtt óvodás és Micimackó keveréke lenne. Szándékosan katasztrofális tánctudása láttára a nézők többségének, de még a zenekar tagjainak is potyogtak a könnyei a nevetéstől. Nem kevésbé volt vicces az igyekezete, hogy „rárepüljön” a – sajnos nem extra sajtos- családi pizzára és kiszállítójára, a szerepe szerint kezdő énekes Gubik Petrára. Serbán Attilát felkapott és önelégült, de szerethető musicalszínészként láthatjuk, Vastag Tamás ugyanaz a kedves fiatal énekes, akinek ismerjük, Gulyás Attila pedig a házigazdák gyöngye, aki egészen meghatódik, amikor kívánságára, hogy legyenek legalább ezren a buliján, kivilágosodik a nézőtér.
A szövegíró és rendező Szente Vajk ügyességét dicséri, hogy az átmenetek a két helyszín – a buli és a színházi előadás – között teljesen természetesek. A játék interaktív, a házigazda rendszeresen beszél a közönséghez, és időről időre felrángatnak a színpadra egy-egy szép fiatal lányt, hogy bánjon el a goromba, szerelmi bánattól szenvedő házmesterrel (Csomós Lajos), vagy hogy egyszerűen legyen kinek udvarolni.
Az est legjobb része mégis a zene volt. A playback-sztárok és a digitálisan eltorzított dünnyögő éneklés korában egészen felüdítő volt rendes rockbanda és valóban képzett, tehetséges művészek tolmácsolásában hallgatni a magyar könnyűzene egyik alapjául szolgáló Illés-dalokat. Még a hangosítással sem volt probléma, a mikrofonok és mikroportok nem gerjedtek, hanem remekül kiegészítették egymást.
A közönség csak azt fájlalta, hogy a magas díszlet miatt nem látszott sem a Körös, rózsaszín fényben úszó fürdőzőivel, sem az egyébként stílusosan kivilágított szemközti liget. Azt pedig nem is sejtették, hogy a backstage széléről valaki teljes nyugalommal horgászott.
Végül, az este csúcspontja ként megjelent Szörényi Levente (a másik este Bródy János), hogy együtt énekeljen a közönséggel és a színészekkel.
Ez a komoly színészi alakítást nem igénylő, ám annál szórakoztatóbb, egyszerre retro és modern darab tökéletes kikapcsolódást nyújt. Ősszel a Játékszínben láthatja majd a közönség.


/Liska Enikő/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése