Ady Helyett: Párisban jártunk mi…

Úgy mindennek elején erről el kell mondani, hogy egy francia kirándulás ihlette ezt az átdolgozást.  Egy barátnőmnek írtam, egy Micimackó barátai rajz keretében. 

Párisba tegnap befutott egy busz,
Szent Mihály útján suhant nesztelen
Kellemes hűvösben, lombok alatt,
Majd kiszállt sok gyerek,

Sétáltam éppen a Szajna felé
S égtek bennem a gondolatok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy tán maradok.

Odajöttél, majd kértél valamit,
Minden képzeletem beleremegett,
Züm-züm: röpködtek az ötletek,
S a tréfás Fülesek.

Egy perc: készül a mű, mindjárt megvan,
S Párisból az emlék megmarad.
Itt járt, s hogy itt járt, mindenki tudja;
Füles, meg Malacka.

Sajnálom, kései munkámat
Most kell odaadnom,
De legalább Páris megmarad;
S megköszönöd munkáimat.

Mikulás-dal

Nem készültem nagy dologra,

Csupán egy Miki-csomaggal.

Miku bácsi kérte tőlem,

Kézbesítsem őhelyette.

Nem vagyok én csomagpostás,

De a címzett egy osztálytárs,

'ki ott ül a hátsó padban,

Jót mosolyogva most rajtam.

Nem mondom ki, mi a neve,

De rá sok tanár felfigyel;
Vagyis még Mikulás is tudja,

Idén a virgácsot ő kapja.

Bocsánat e kicsiny csomagért,

A zsákba nem fért több ajándék.

Végül virgács sem került bele,

Hisz' sok rosszért pótolja keze...

...

És most már végre nem kertelek,

iksz-ipszilon a becses neve.

Az ajándékot tőlem kapja;

Aláírás: egy Miku-lányka...

Hazárdjáték

Mint mindennek, ennek a versnek is megvan a saját története.  Egy barátnőm fülig szerelmes volt egy fiúba, és nem merte megszólítani…  Emiatt, meg azért is, mert magyarból versírós házit kaptak, és megkért, hogy csináljam már meg.  Hááát…. Én összekötöttem a kettőt, és írtam egy szerelmes verset.  ( remélem magára ismer, ha véletlenségből elolvassa a verset. :3 )

Ha rám tekint,
Elpirulok mindig…
Ragyogó szemei
Csodákkal behintik
Lelkem virágait;
‘mit nem könnyű odadni…

Vicces kis történetek,
Hogy rámnéz-e, vagy sem.
Rázúdítani érzéseimet
Most még nem merem;
Legyen ez a vers
Neki egy ígéret…

Mit ne mondjak… A srác nem kapta meg az üzenetet, össze se jöttek, és az a barátnőm nem adta be a verset… :DDDD

Dicsőítő Örök Kánon

Ezt a verset egy osztálytársammal, Fruzsival írtuk két éve iskolanapkor. Olyan feladatként született meg, miszerint írjunk ódát a DÖK-nek. 

Egzisztenciális elmék társasága,
Küzdő fiatalok csoportja,
Mely irányítja életünk,
Sok vidámságot szerezve nekünk.

Mesekönyvbe illő életük,
Rájuk mindig felnézünk.
Akár csavarkulccsal is, de segítenek nekünk,
Ránk áldozva életük.

Diákok és tanárok együttműködése
Magfúzióként lép színre:
Terveik gombnyomásként működnek,
Elméjük izzik minden ötletre.

Könyvajánló #2

Oltványi Ottó és Oltványi Tamás
A vég

A cím hallatán ne ijedjen meg senki! Nem horror, nem krimi, hanem történelem. Nem mészárolnak benne embereket....
Vagyis...

A könyv '89-90 fordulóját ismerteti Romániában. Pontosabban Oltványi Ottó tudósításait lehet olvasni a Ceausescu-diktatúra véres összeomlásáról.

"A győztes forradalom másnapjától kezdve pedig tíz napon át tovább informálódik - és ír. Megkísérli a lehetetlent, visszaadni a drámát."
És sikerült visszaadni. Az események sorozata a mai fiatalok számára is követhető, érdekes és izgalmas.

Ajánlom mindenkink, aki szereti a XX. század végi történelmet, a rendszerváltást. Aki szereti az akciót és a cselszövést. A valóságot és a meséket, a tragédiát és a happy-endet. ÉS természetesen azoknak, akik szeretnek olvasni.