2014. május 5., hétfő

Érettségi

Nos, tudni illik itt a végzős év, ez azzal jár, hogy érettségizni kell. Én szerencsés vagyok, mert még év elején le tudtam a matekot meg az angolt, tavaly pedig a föcit, így erre a szezonra csak a magyar és a töri maradt... No meg az emelt francia, de az még várat magára...
A magyart ma írtuk, és úgy gondolom egész jól sikerült... Nagyon jó témákat kaptunk, és én ezt bőségesen ki is használtam.Az esszék közül én az érvelést választottam, hisz az olvasás volt a téma, a lassú olvasás mozgalma. Két órán keresztül írtam meg öt oldalt, és egyig tartott lekörmölni, így megmutathatom bárkinek...

            Vannak emberek, akik nem szeretnek, sőt kifejezetten gyűlölnek olvasni, ám akik viszont igen, ők általában megragadnak minden lehetőséget arra, hogy könyv kerüljön a kezükbe. Ezen emberek (akár műveltek, akár szimpla műkedvelők) idejük híján gyorsan átfutják a lapokat, és néhány óra alatt „kivégzik a gerincest”. Újabb könyv letudva. Akadnak viszont olyanok, akik nemcsak szórakozásból, hanem éhségtől feszülve mennek be a könyvesboltba, esetleg könyvtárba. Az utóbbiak mindig továbbhaladják a kölcsönzési időt, mert egy-egy regényt hosszan, hetekig, alaposan, vagy többször egymás után olvassák el. Mellettük szeretnék érvelni.

            Sokan úgy tartják, hogy az olvasott ember művelt ember, az olvasástól fejlődik a gondolkodás, ezáltal a szóhasználat, a kifejezőkészség. Általános iskolában a diákokat már könyvkukacnak nevelik, bár eléggé vegyes módon. Saját példával élve, negyedikig-ötödikig minden könyvet, történetet átrágtunk, átbeszéltük, később pedig már egy hetes feladatnak kaptuk a háromszázoldalas regények olvasását és értelmezését. Személy szerint jobban örültem volna, ha az Egri csillagok oldalaira több időt kaptunk volna. Mivel ez nem így történt, bizonyos elemeket nem értettem meg belőle, igaz, akkoriban nagyon sokat olvastam, bár főként gyermek- és ifjúsági regényeket, így nagy segítség lett volna közösen sok időt rászánni Gárdonyi történetére, hiszen stílusában jóval eltért az általam ismertektől.

            Márai úgy fogalmazott, hogy „Áhitattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni.” Ezt lehet úgy értelmezni, hogy a sorok között megbújó érzelmeket fel kell venni, magunkénak kell érezni, szenvedélyesen inni a szavakat, a mondatokat alaposan meg kell rágni, hogy még véletlenül se kerülje el az ember figyelmét semmilyen apróság. Ne kelljen könyörögni, hogy jó szívvel olvassunk el egy könyvet, hanem mi magunk menjünk oda a polchoz, vegyünk le egy keménykötést, keressünk egy kényelmes helyet, ahol nyugodtan hátradőlhetünk, és élvezhetjük a történet minden édességét és keserűségét cseppről cseppre, szóról szóra.

            Az olvasás élmény, lassan olvasni még nagyobb kaland. Kitartás kell hozzá, de meghozza a gyümölcsét. Erősíti a lelket és az ember jellemét. Még korábban találkoztam egy cikkel, miszerint bizonyos angliai iskolákban kötelező olvasmánnyá tették a Harry Potter-t összetettsége és alapossága miatt. Ha figyelmesen olvassuk, találhatunk finom nyelvi játékokat, varázslatos leíró részleteket, valamint oldalakon keresztül zajló epizódokat. Rowling például az ötödik részt egy húszoldalas bevezetővel indítja, ahol is hosszan elemzi a jelenlevőket, a dementorokat, és nem mellékesen saját magát, hiszen az ember írásmódja sokat elárul magáról a szerzőről. Ha kitartóak és figyelmesek vagyunk, bármit megtudhatunk a szereplőkről és az íróról is, legyen az szépirodalmi mű, vagy éppen egy ponyvaregény.

            Ha lassan és jól olvasunk, bármilyen lelki mélységig lehatolhatunk. Erre Aszlányi Károly regényét hoznám fel példaként. Az Aludni is tilos című könyv főszereplője, Tóth Flórián olyan traumákat élt át, amit az olvasó nem képes hamar befogadni. Viszonylag jómódú emberből lett közhelyes csavargó, akit annak idején (a két világháború között) mindenhol kellemetlenül fogadtak, a nyertes pályázó jutalmát nem adták neki oda, a kutyája leépülése, majd halála, a bizonytalanság. Ezek mind a nyomor egy-egy oldalát közelítik meg, és lelki erő és türelem kell a történet elolvasásához. Ám nemcsak ezért ilyen érdekes ez a mű, hanem figyelmes szem látja a sorok között megbúvó durva, érces társadalomkritikát. Lassú, áhitatos olvasással belátni a történet sűrűjébe.

            Bár néha nem csak az érzelmek a fontosak. Agatha Christie regényeit sem szabad átfutni, mert a cselekmény és az apróságok igen is lényeges elemek, főleg, ha krimiről van szó. Az írónő elbeszéléseiben figyel a kicsiny dolgokra és ezen van a hangsúly is. Ha valaki nem olvassa figyelmesen, lehet, hogy átsiklik a figyelme egy jelentéktelennek látszó, ám de mégis fontos pici momentumon, nem értheti meg, hogy miért az a gyilkos, aki.

            Az értő olvasásnak igencsak nagy szerepe van a mai, de az évszázadokkal korábbi világra is. A legutóbb megevett könyvlapokon egy 19. századi lány története elevenedett meg egy mai, fiatal írónő, Libba Bray tollából. A Rettentő gyönyörűség az 1800-as évek Angliájában, egy leánynevelő intézetben játszódik. A főszereplő, Gemma egy nap talál egy naplót, aminek olvasása közben rájön, hogy ki is ő valójában. Szép lassan, lapról-lapra halad, de a végére a tulajdonos és a saját lelki világát is megérti majd. Tehát az olvasással magunkat is megismerhetjük: kitartóak-e, kíváncsiak, lusták, szenvedélyesek. A lassú olvasás megtaníthat bennünket nemes érzelmek befogadására is.

            Többször előfordulhat az, hogy az ember nem tudja leküzdeni kíváncsiságát, időhiányban szenved, nem tud koncentrálni vagy épp kötelező olvasmányról van szó, ilyenkor lehetetlenség lassan olvasni, de jobban oda kell figyelni. Sajnos rohanó világunkban a stressz erősen gátolja a nyugodt kikapcsolódást, a teljes odafigyelést, így természetesen az olvasást is. Nem véletlen tehát, hogy egyre kevesebben járnak könyvtárba, könyvesboltba, egyre ritkábban látni az emberek kezében könyvnek látszódó papírhalmot, mert az nehéz, koncentrálni kell, és mindenre megoldás az internet.

            Márai Sándor kiválóan fogalmazta meg, hogy mit jelent szeretni az olvasást, hogy mit jelent szenvedéllyel hallgatni a leírt szavakat, mondatokat. Maga ez a mozgalom is arról szól, hogy tanuljuk meg szívből szeretni a könyveket, legyünk általa kiegyensúlyozottak, tudjuk értékelni és véleményezni a körülöttünk lévő világot, figyeljünk oda az emberekre, a bennük rejlő részleteket. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése