2014. november 27., csütörtök

Örökké

Az egyetlen vers, amit ténylegesen neki írtam. Mert már nem tudom, hol is vagyok, és ki vagyok valójában. Tudom, hogy ez az egész egy katyvasz, az én fejemben is kavarog sok minden, nem tudom, hogy mire is gondoljak, mit is érezzek. Újra?

Itt vagyok, fogom a kezed,
nem engedlek el.
Veled maradok,
a tied vagyok.
Vigyázok rád, megmentelek,
csak örökké maradj velem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése