Tied a világ!

Sziasztok! Ez most egy különleges bejegyzés, ugyanis a lényegi tartalom nem az enyém, vendégírónk érkezik... Aki szereti a színházat, az érdekes dolgokat, ajánlom figyelmébe a lenti cikket. Én ennyi voltam, most következzen Enikő!

Tied a világ! 

Házibuli a Vízi Színházban

Ötven éves jubileum, húsz felejthetetlen Illés-sláger, hat remek színész, és egy nagyon különleges lakásavató buli. Ezek a számok jellemzik a Tied a világ!- című zenés társasjátékot, amelyet az Illés együttes megalakulásának ötvenedik évfordulója és a 2014-es beat-ünnep alkalmából állított színpadra a budapesti Játéktér, a Békéscsabai Jókai Színház és a Zikkurat Színpadi Ügynökség. Az előadást július 25-én és 26-án láthatta a Szarvasi Vízi Színház közönsége.

A helyszín egy dugába dőlt lakásavató buli, amelynek meghívóit a házigazda (Gulyás Attila) elfelejtette szétküldeni. Így csak három közeli jóbarát, Palcsi (Feke Pál), Atesz (Serbán Attila), és Tomi (Vastag Tamás) jött el. Buli és csajok hiányában ők is hamar lelépnek, ám ekkor Gulyás Attila elgondolkodik, „mi lett volna, ha…” , és csodálkozva veszi észre, hogy ezen az éjszakán minden kívánsága teljesül. A srácok visszajönnek, Attila pedig úgy tudja irányítani az embereket, mintha csak bábuk lennének, rengeteg komikus pillanatot okozva ezzel.

A színészek saját magukat, vagy inkább saját maguk karikatúráját alakítják. Feke Pál úgy viselkedik, mintha egy nagyra nőtt óvodás és Micimackó keveréke lenne. Szándékosan katasztrofális tánctudása láttára a nézők többségének, de még a zenekar tagjainak is potyogtak a könnyei a nevetéstől. Nem kevésbé volt vicces az igyekezete, hogy „rárepüljön” a – sajnos nem extra sajtos- családi pizzára és kiszállítójára, a szerepe szerint kezdő énekes Gubik Petrára. Serbán Attilát felkapott és önelégült, de szerethető musicalszínészként láthatjuk, Vastag Tamás ugyanaz a kedves fiatal énekes, akinek ismerjük, Gulyás Attila pedig a házigazdák gyöngye, aki egészen meghatódik, amikor kívánságára, hogy legyenek legalább ezren a buliján, kivilágosodik a nézőtér.

A szövegíró és rendező Szente Vajk ügyességét dicséri, hogy az átmenetek a két helyszín – a buli és a színházi előadás – között teljesen természetesek. A játék interaktív, a házigazda rendszeresen beszél a közönséghez, és időről időre felrángatnak a színpadra egy-egy szép fiatal lányt, hogy bánjon el a goromba, szerelmi bánattól szenvedő házmesterrel (Csomós Lajos), vagy hogy egyszerűen legyen kinek udvarolni.

Az est legjobb része mégis a zene volt. A playback-sztárok és a digitálisan eltorzított dünnyögő éneklés korában egészen felüdítő volt rendes rockbanda és valóban képzett, tehetséges művészek tolmácsolásában hallgatni a magyar könnyűzene egyik alapjául szolgáló Illés-dalokat. Még a hangosítással sem volt probléma, a mikrofonok és mikroportok nem gerjedtek, hanem remekül kiegészítették egymást.

A közönség csak azt fájlalta, hogy a magas díszlet miatt nem látszott sem a Körös, rózsaszín fényben úszó fürdőzőivel, sem az egyébként stílusosan kivilágított szemközti liget. Azt pedig nem is sejtették, hogy a backstage széléről valaki teljes nyugalommal horgászott.

Végül, az este csúcspontja ként megjelent Szörényi Levente (a másik este Bródy János), hogy együtt énekeljen a közönséggel és a színészekkel.

Ez a komoly színészi alakítást nem igénylő, ám annál szórakoztatóbb, egyszerre retro és modern darab tökéletes kikapcsolódást nyújt. Ősszel a Játékszínben láthatja majd a közönség.

/Liska Enikő/

Help!

SZIASZTOK!
Aki itt van, annak a nagyon nagy szeretetét kérném, és egyúttal egy szívességet is! Egyik barátnőm, Enikő részt vett év elején egy Tehetség Piactér elnevezésű programban, amelyben a legeredményesebb 25 "versenyző" a projekt zárásaként elkészített Prezijével egy közönségdíjért harcol éppen. Szeretném, ha esetleg tudnátok dobni neki egy puszit egy lájk formájában... :D Nem tart soká, csupán egy percet vesz igénybe...

(y)

Köszönöm, köszöni szépen mindenki támogatását!

Inspiration

Tóth Árpád: Vér s nyomor szennyezi

Vér s nyomor szennyezi a vén, beteg világot,

Sötét árkok során harcosok, elnyűtt arcok.

Vad puskaagyakhoz simul sovány, szakállas, árva...

Sok drága, szép tüzű ifjúi férfiszem,

Mely nők után az utcán ragyogva fordult,

Célozva hunyorít most,

Rádőlnek fáradtan a fegyver mord agyára,

S a kormos csöveken kicsapnak sárga lángok,

Ó, édes Szerelem, világ egyetlen éke,

Égő, ős óriás, megállsz,

Amíg célozni szűkül a szem szelíd fényű rése, füst marta árva szem,

És jaj, karodra hogy emeled a drágát, hova rejted el,

A félszeg mozdulat, mellyel utána nyúlsz,

Egyensúlyt vesztve eldől... s zúzódva hull a porba.

1916

Hajnalban a tizedikről...

Tudod, hajnalban szép a város.

Egy átvirrasztott éjszaka után,

Felüdülés lehet az alvás,

Én mégis bámulok ki az ablakon.

Az égbolt csodás dolgokra képes,

Mozogni, mozgatni, változni...

És milyen gyönyörű mindezt látni!

A színei folyton csak játszanak veled.

Te látod, hogy nap, nap után,

A felhők csak jönnek-mennek,

A csillagok meg úszkálnak a tengerben,

Így forog a Föld, nincs megállás.

Ezért látni a kék eget meg a felleget,

Figyelni a Napocskát az égen sütni,

A hűs alkonnyal a város felett cseverészni,

Vagy csak pásztázni az ablakból a sötét étert.

Mert éjjel az űr nem más,

Mint csillagoktól hemzsegő zivatar,

Melyet a hajnal old föl oly hamar,

S mire észbekapnál, az éjszaka nincs már!

Csupán pár percnek tűnnek az órák,

Repül az idő, mintha csak itt volnál velem;

Az égbolt ilyenkor parázslik felettem,

S ha nem figyelek, könnyen tovaszáll.

Érettségi

Nos, tudni illik itt a végzős év, ez azzal jár, hogy érettségizni kell. Én szerencsés vagyok, mert még év elején le tudtam a matekot meg az angolt, tavaly pedig a föcit, így erre a szezonra csak a magyar és a töri maradt... No meg az emelt francia, de az még várat magára...

A magyart ma írtuk, és úgy gondolom egész jól sikerült... Nagyon jó témákat kaptunk, és én ezt bőségesen ki is használtam.Az esszék közül én az érvelést választottam, hisz az olvasás volt a téma, a lassú olvasás mozgalma. Két órán keresztül írtam meg öt oldalt, és egyig tartott lekörmölni, így megmutathatom bárkinek...

            Vannak emberek, akik nem szeretnek, sőt kifejezetten gyűlölnek olvasni, ám akik viszont igen, ők általában megragadnak minden lehetőséget arra, hogy könyv kerüljön a kezükbe. Ezen emberek (akár műveltek, akár szimpla műkedvelők) idejük híján gyorsan átfutják a lapokat, és néhány óra alatt „kivégzik a gerincest”. Újabb könyv letudva. Akadnak viszont olyanok, akik nemcsak szórakozásból, hanem éhségtől feszülve mennek be a könyvesboltba, esetleg könyvtárba. Az utóbbiak mindig továbbhaladják a kölcsönzési időt, mert egy-egy regényt hosszan, hetekig, alaposan, vagy többször egymás után olvassák el. Mellettük szeretnék érvelni.

            Sokan úgy tartják, hogy az olvasott ember művelt ember, az olvasástól fejlődik a gondolkodás, ezáltal a szóhasználat, a kifejezőkészség. Általános iskolában a diákokat már könyvkukacnak nevelik, bár eléggé vegyes módon. Saját példával élve, negyedikig-ötödikig minden könyvet, történetet átrágtunk, átbeszéltük, később pedig már egy hetes feladatnak kaptuk a háromszázoldalas regények olvasását és értelmezését. Személy szerint jobban örültem volna, ha az Egri csillagok oldalaira több időt kaptunk volna. Mivel ez nem így történt, bizonyos elemeket nem értettem meg belőle, igaz, akkoriban nagyon sokat olvastam, bár főként gyermek- és ifjúsági regényeket, így nagy segítség lett volna közösen sok időt rászánni Gárdonyi történetére, hiszen stílusában jóval eltért az általam ismertektől.

            Márai úgy fogalmazott, hogy „Áhitattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni.” Ezt lehet úgy értelmezni, hogy a sorok között megbújó érzelmeket fel kell venni, magunkénak kell érezni, szenvedélyesen inni a szavakat, a mondatokat alaposan meg kell rágni, hogy még véletlenül se kerülje el az ember figyelmét semmilyen apróság. Ne kelljen könyörögni, hogy jó szívvel olvassunk el egy könyvet, hanem mi magunk menjünk oda a polchoz, vegyünk le egy keménykötést, keressünk egy kényelmes helyet, ahol nyugodtan hátradőlhetünk, és élvezhetjük a történet minden édességét és keserűségét cseppről cseppre, szóról szóra.

            Az olvasás élmény, lassan olvasni még nagyobb kaland. Kitartás kell hozzá, de meghozza a gyümölcsét. Erősíti a lelket és az ember jellemét. Még korábban találkoztam egy cikkel, miszerint bizonyos angliai iskolákban kötelező olvasmánnyá tették a Harry Potter-t összetettsége és alapossága miatt. Ha figyelmesen olvassuk, találhatunk finom nyelvi játékokat, varázslatos leíró részleteket, valamint oldalakon keresztül zajló epizódokat. Rowling például az ötödik részt egy húszoldalas bevezetővel indítja, ahol is hosszan elemzi a jelenlevőket, a dementorokat, és nem mellékesen saját magát, hiszen az ember írásmódja sokat elárul magáról a szerzőről. Ha kitartóak és figyelmesek vagyunk, bármit megtudhatunk a szereplőkről és az íróról is, legyen az szépirodalmi mű, vagy éppen egy ponyvaregény.

            Ha lassan és jól olvasunk, bármilyen lelki mélységig lehatolhatunk. Erre Aszlányi Károly regényét hoznám fel példaként. Az Aludni is tilos című könyv főszereplője, Tóth Flórián olyan traumákat élt át, amit az olvasó nem képes hamar befogadni. Viszonylag jómódú emberből lett közhelyes csavargó, akit annak idején (a két világháború között) mindenhol kellemetlenül fogadtak, a nyertes pályázó jutalmát nem adták neki oda, a kutyája leépülése, majd halála, a bizonytalanság. Ezek mind a nyomor egy-egy oldalát közelítik meg, és lelki erő és türelem kell a történet elolvasásához. Ám nemcsak ezért ilyen érdekes ez a mű, hanem figyelmes szem látja a sorok között megbúvó durva, érces társadalomkritikát. Lassú, áhitatos olvasással belátni a történet sűrűjébe.

            Bár néha nem csak az érzelmek a fontosak. Agatha Christie regényeit sem szabad átfutni, mert a cselekmény és az apróságok igen is lényeges elemek, főleg, ha krimiről van szó. Az írónő elbeszéléseiben figyel a kicsiny dolgokra és ezen van a hangsúly is. Ha valaki nem olvassa figyelmesen, lehet, hogy átsiklik a figyelme egy jelentéktelennek látszó, ám de mégis fontos pici momentumon, nem értheti meg, hogy miért az a gyilkos, aki.

            Az értő olvasásnak igencsak nagy szerepe van a mai, de az évszázadokkal korábbi világra is. A legutóbb megevett könyvlapokon egy 19. századi lány története elevenedett meg egy mai, fiatal írónő, Libba Bray tollából. A Rettentő gyönyörűség az 1800-as évek Angliájában, egy leánynevelő intézetben játszódik. A főszereplő, Gemma egy nap talál egy naplót, aminek olvasása közben rájön, hogy ki is ő valójában. Szép lassan, lapról-lapra halad, de a végére a tulajdonos és a saját lelki világát is megérti majd. Tehát az olvasással magunkat is megismerhetjük: kitartóak-e, kíváncsiak, lusták, szenvedélyesek. A lassú olvasás megtaníthat bennünket nemes érzelmek befogadására is.

            Többször előfordulhat az, hogy az ember nem tudja leküzdeni kíváncsiságát, időhiányban szenved, nem tud koncentrálni vagy épp kötelező olvasmányról van szó, ilyenkor lehetetlenség lassan olvasni, de jobban oda kell figyelni. Sajnos rohanó világunkban a stressz erősen gátolja a nyugodt kikapcsolódást, a teljes odafigyelést, így természetesen az olvasást is. Nem véletlen tehát, hogy egyre kevesebben járnak könyvtárba, könyvesboltba, egyre ritkábban látni az emberek kezében könyvnek látszódó papírhalmot, mert az nehéz, koncentrálni kell, és mindenre megoldás az internet.

            Márai Sándor kiválóan fogalmazta meg, hogy mit jelent szeretni az olvasást, hogy mit jelent szenvedéllyel hallgatni a leírt szavakat, mondatokat. Maga ez a mozgalom is arról szól, hogy tanuljuk meg szívből szeretni a könyveket, legyünk általa kiegyensúlyozottak, tudjuk értékelni és véleményezni a körülöttünk lévő világot, figyeljünk oda az emberekre, a bennük rejlő részleteket.